Innentől kezdve a holnap esti Djokovic-Nadal álommeccs teljesen nyílt. A tavalyi sporttörténelmi őrülethez – ami még Emmanuel Macront is meggyőzte, hogy függessze fel a kijárási tilalmat – nem olyan vékony szalmaszálakba kell kapaszkodni, hogy idén Nadal úgy nyerte meg az örökranglista csúcsát jelentő 21. Grand Slam címét, hogy az égegyadta világon semmi nem szólt mellette, csak hogy ő Rafael Nadal. Nem számít, hogy a szervezők hosszas huzavona végén esti időpontra tették a meccset, ezzel Djokovic (és Alcaraz valamint az amerikai tévétársaságok) érdekeinek kedvezve, Nadal (és a franciák) kérésével szemben.
Két tény maradt, hogy egymásnak feszüljenek:
Nadalt 2005 óta, lassan húsz év alatt háromszor verték meg a Roland Garroson – ebből kétszer Djokovic.
A holnap este fél 9-es meccshez képest minden más párizsi esemény mellékszál, de akár Djokovicra, akár Nadalra vár majd még utána két forduló. Az elődöntőben várhatóan Carlos Alcaraz (esetleg az olimpiai bajnok Alexander Zverev) jön, aki mindkettejüket megverte három hete, huszonnégy óra leforgása alatt, és az utóbbi két fordulóban már ellenállhatatlanul játszik.
Hogy a döntőig ki mehet el a másik ágról, ma teljesen kétségessé vált. Eleddig a tavalyi döntős Stefanos Tsitsipasra volt érdemes számítani, aki a sorsolásával elkerülte a másik három (nála nagyobb) esélyest. A mai nyolcaddöntőjében azonban vereséget szenvedett a Carlos Alcarazzal egykorú, a spanyol csodatinihez hasonlóan már minden ütést tudó, bátor, gyors és éhes dán Holger Runétől.
Talán korai még, de kettejük, vagy Tsitsipasszal hármójuk rivalizálása a Roland Garros következő évtizedét is meghatározhatja majd. Holnap este fél9-től (Eurosport 1) azonban a tenisztörténelem legnagyobb rivalizálásáé a világ figyelme. Lehet, hogy az utolsó Nadal-Djokovic meccsé: Nadal a teste állapota miatt azt sem tartja kizártnak, hogy ez lesz az utolsó meccse valaha.
Nyitókép: Nadal. Djokovic. Fotó: Anne-Christine Poujoulat, Julien de Rosa / AFP